- JJ! - hallottam Junsu kiáltását, amint a konyhában ügyködött valamit.
- Hallom! - kiabáltam neki vissza a tv előtt ülve.
- Mi lenne, ha idejönnél? - kérdezi újra kiabálva. A tv-től nagy nehezen elszakadva lépkedek Junsu felé.
- Parancsolsz? - kérdezem, majd rátámaszkodok a konyhapultra.
- Igen. Mi lenne ha megterítenél? - nézett rám, és nyitotta is ki a felső polcot ahol a tányérok egymáson voltak elhelyezve. Persze, hogyne. Utálok teríteni, nem tudom minek ez a felfordulás.
- Légyszíves 5 darab tényért rakj ki, és így tovább. - kért meg rá, de miért 5? Mivel magamtól nem kapok választ ezért az előttem álló Junsutól remélhetőleg megkapom.
- Mire ez a felfordulás? - kérdeztem, miközben a tányérokat és minden egyéb eszközt elhelyeztem az asztalon, és a szalvétákért nyúltam.
- Jön egy vendég. - válaszolt. Ahhoz képest, hogy egy ember jön, nos 5 személynek simán meg van terítve.
- Egy? - kérdeztem rá, majd egyik szemöldököm az egekbe emeltem, jelezve, hogy valami nem stimmel.
- Jóó....Kettő. - válaszolt, majd visszafordult a tűzhely felé.
- És ki az a kettő? - kérdeztem.
- Changmin, és Yunho. - válaszolta.
- Akkor egy tányérral kevesebbet rakok az asztalra. - mondtam, majd le is vettem az egyik terítéket az asztalról, és visszatettem az eredeti helyére. Nagyon jól tudja, hogy nem bírom azt a két srácot, de mindig szervez valamit, ami összeköt minket. Én ezt nem fogom csinálni, én most ebből kimaradok. Szerintem ezt fogja tenni Yoochun is, amint meghallja kik fognak ellátogatni ide. Jó hogy nem már a saját dormunkban nem csinálhatom azt amit akarok. Oké, hogy egy csapat voltunk anno, de azóta már a helyzet is alakult kettőnk közt, és most ez nem fog változni. Amikor szétvált a csapat, mindenki elkezdett azon vitázni, hogy ki akar a JYJ-ban lenni, és ki akar a TVXQ-ban lenni. Én akkor közéjük álltam, mert Yunho Junsuval akart lenni, Yoochun meg Changminnal. Én döntöttem el az egészet, mert nem bírtam azt nézni, hogy lassan ezek összeverekednek. Szóval amiért ilyen voltam, hogy Junsut, és Yoochunt állítottam magam mellé, én voltam a rossz, és ezért én haragudtam meg rájuk a viselkedésük miatt. Azóta próbálnak a közelembe jönni, de engem nem igazán hat meg. Szóval most is, inkább hagyom őket négyesben, bár mondjuk Yoochunra is kíváncsi vagyok, hogy fog viselkedni. A nap elment azzal, hogy Junsu koslatott utánam, hogy egyszer tűrjem el őket, és hogy fejezzem be ezt, mert már rég történt a dolog, de nem mintha meghatott volna.
*Pár órával később*
Junsu, és Yoochun kint álltak a nappaliban Changminra, és Yunhora várva, én pedig bent ültem a szobámba. Amikor hallottam, hogy megérkeztek, a puha ágyamról felállva, kimentem az ajtón, és az egyik lépcsőn megálltam, figyelve őket. Amikor meglátta Changmin, hogy én is itt vagyok, mintha szemei csillogni kezdtek volna. Jelenleg nem vágyom a csillogására. Remélem, csak a csillárból jövő fény világít a szemébe. Egy halk "csá"-t elengedtem, majd elkezdtem le lépkedni a lépcsőn. Mikor leültek az asztalhoz, én természetesen a tv elé ültem, hogy még véletlenül se kerüljek Changmin szeme elé, vagy akár Yunho szeme elé. Yoochun se bírta tovább, és csatlakozott hozzám.
- Na mi az? - kérdezem tőle, rá se nézve.
- Annyit beszél ez a Changmin gyerek, hogy unom hallgatni. - válaszolt. A konyhából hirtelen hangos nevetés hallatszott.
- Elvannak. - böktem meg. - Remélem hamarosan mennek, mert... mert nem vagyok most ezért odáig meg vissza.
- Megyek fel. - jelentette be, majd el is tűnt. Mikor én is feladtam a tv nézést, elindultam én is felfelé, de valaki utánam szólt.
- Mi.... megyünk. - szólt felém Changmin a hangjából ítélve. Nem tudtam hátrafordulni, mert igazából leszartam, hogy mit csinál. Próbáltam erőt venni magamon, hogy legalább annyira forduljak meg míg elköszönök. Elkezdtem gondolkozni ezen az estén, hogy ennek valójában semmi értelme nincs, hogy körülbelül 1 éve úgy viselkedünk egymással, mintha a világ legnagyobb bűnét követtük volna el. Megfordultam, majd a sors keze úgy akarta, hogy ők inkább maradjanak itt, és ne menjenek sehova. Changmin szeme tényleg csillogott, és ezt mind megértettem.
- Ne menjetek. - mondtam, még mindig háttal nekik. Éreztem mindenki tekintetét, hogy meglepődtek. Ezt senki nem tudja titkolni. Ismerem már őket, nem kell bemutatkozni. - Igen, jól hallottátok. Ne menjetek el. - ismételtem meg szavaim, majd hátrafordultam, és egyenesen Changmin csillogó szemébe néztem.
- Ömm... nos akkor, mi lenne ha tényleg nem mennétek? - nyögött ki egy mondatot Junsu. Ő rajta láttam a legjobban, hogy meglepődött. Nem értem, miért ő lepődik meg a legjobban, mikor nem neki kellene. - Gyertek. Üljetek vissza. - mutatott a kanapé felé Junsu, hogy menjünk. Jelenleg most volt kedvem a társaságukhoz, és leültem Changmin mellé.
- Áhh egy pillanat. - zavartam meg őket, miközben eszembe jutott Yoochun. Felmentem és szerényen bekopogtam az ajtaján, majd egy "Gyere"-vel elintézte az egészet.
- Nem engedtem el őket. - kezdtem neki a beszédemnek. - Nem tudom miért, de valami miatt, nem engedtem el őket. Nem akartam, hogy elmenjenek. A lépcsőn belém ütött valami, talán a sors akarta így, hogy ne legyen közöttünk több probléma. Lehet, hogy nem vagyunk már egy csapat, de akkor egyek voltunk, és akkor senki, de senki nem választhatott el minket. Mi akkor egy család voltunk, és a hülyeség miatt jött ez így össze. Figyelj, most így őket látni, mintha megint ez a család egy lenne. Junsu akarta így, és összehozta. Már csak neked kellene megenyhülni, és azt mondani, hogy oké nem lesz több probléma. Lemegyünk és újra összehozunk mindent. Na? - fejeztem be, majd mélyen szemébe néztem, hogy érezze, amit át akarok adni. Mélyen gondolkozik, majd hirtelen rám néz.
- Ha így akarod, akkor legyen így. De én még teljesen nem leszek elengedve. Nem megyünk vissza még a múltba. Egy darabig elleszünk, és kész. Ha pedig a sors tényleg így akarja, akkor Yunho és Changmin talán újra itt lesznek, és talán a DBSK is újra együtt lesz. De most még JYJ van és TVXQ. Oké? - nézett rám, majd egy nagy mosollyal szinte az ölébe ugrottam. Lementünk, és szorítottunk egy helyet Yoochunnak is. Az este hamar elment, és tényleg úgy viselkedtünk újra, mint egy nagy család.
*1 év múlva*
- A színpadon újra együtt a DBSK! - szinte kiabált az egyik női MC, és mi újra felsiettünk a színpadra, majd egy hatalmas éljenzés, és tapsvihar után elkezdtük az egyik számunkat elénekelni, a Wrong Number-t. Egy élmény volt újra a színpadon lenni mint a DBSK egy tagja. A koncert hamar lement, és a színfalak mögött a legjobban érezte magát mindenki.
- Te kis hülye! - nevetett felém Junsu, jelezve, hogy ezért kellett több évet várni?! Ami történt anno, mind elfelejtettük.
- Ezt mind neked köszönhetjük. - jött oda Changmin, és megölelt.
- Ugyan. Egyszer úgyis bekövetkezett volna. - válaszoltam majd megütögettem a vállát.
Hónapokig, évekig jártuk a koncerteket, és az ilyen Showtime, olyan turné stb. Akkor, amikor szétváltunk, nem értettem a lényegét, de ha így jött össze, akkor így. Mást nem tudtunk tenni. De most már nem kell aggódni, és remélem ez a csapat most már tényleg egy család marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése