- Ajj Rapmon! A fenébe vagy ilyen nehéz. - próbált felsegíteni Jimin. Szó szerint elcipelt a szobáig, az ágyra szinte ledobott, majd ki is ment. Én perceken belül eltudtam aludni. Egy szobában voltam Hoseokal, és TaeHyungal. De fél szemmel láttam, hogy még nem találták meg a helyüket. Gondoltam vagy a kocsiban maradtak, vagy ahol épp sikerült megtalálniuk azt a helyet, ahol ők nyugodtan tudnak aludni. De viszont Jimin hogy tudott engem idáig becipelni, én nem tudom. A lényeg, hogy a pihe-puha kis ágyamon fekszek, és már az álom is elkapott.
Reggel 9 óra. A szememből kidörzsöltem az összes fáradtságot, majd körbenéztem, hogy Hoseok vagy TaeHyung az éjszaka folyamán megtalálták-e az ágyukat, de ahogy észrevettem nem igazán jött nekik össze a dolog. Kimentem a konyhába, hogy összedobjak valamit. A konyha a nappalin át vezetett, de amint megláttam, hogy valójában hogy néz ki, azt hittem a vérnyomásom kiugrik.
- Engem nem érdekel hány óra, és mit csináltok! Aki itt hagyta a cuccát, az kurva gyorsan ide jön, és összeszedi vagy az ablakon repül ki! - üvöltöttem át az egész házat. Utálom, ha a házban rendetlenség van. Tisztaságmániásnak nem mondhatom magam, de azért ami itt volt, az már sok.
- Hyung, még csak 9 óra. Még 10 perc - jött ki JungKook a szobájából nyöszörögve, mint egy apró kiscica, aki épp nyalizik valami kis ételért. Majd mintha meg sem hallotta volna, az ajtót csapta be maga után. Ez szép. Senki, de senki nem hallotta meg azt amit mondtam, szóval az én cuccomat elvettem, a többit pedig rájuk hagytam.
- Ha délig nem tűnnek el a cuccok, tényleg kidobálom! - kiabáltam el magam megint, majd tényleg a konyha irányába indultam el. Összecsaptam egy kis rántottát, és hozzá narancslevet ittam. A poharat, és a tányért elmostam, majd indultam a fürdő felé. Két fürdő van, egy lent, egy pedig fent. De mivel lusta voltam felmenni, így lent maradtam. Amikor benyitottam egy igen kis dologgal találtam magam szembe.
- Ömm... - takarta magát YoonGi. - Nem itt szoktál lezuhanyozni. Megmozdulni nem tudtam, mintha a földhöz szegeztek volna.
- Asszem megyek. - jelentettem be, majd éreztem a csuklómon, hogy YoonGi inkább marasztalna. - Mi van? Miért fogtad meg a kezem?
- Semmi baj. Gyere csak, zuhanyozz le, ha azt szerettél volna. - húzott közelebb magához, mire nem értettem semmit.
- Hyung! A frászt hozod rám. Mi van veled? Inkább fent elrendezem magam. - indultam meg, de újra visszahúzott.
- De mondom, hogy nem kell. Ha szeretnéd, a kedvedért én is újra zuhanyzom veled. - itt kapott el a frász teljesen. YoonGi meghibbant az este, vagy épp szívott valamit?
- YoonGi! Lázas vagy? - kérdeztem, majd homlokára raktam kezem, hogy megnézzem nem-e lázas. Nem, nem volt lázas, viszont belül úgy érzem szédül.
- Nyugi NamJoon. Vegyük le a felsődet. - nyúlt a felsőm után, de én nem engedtem neki, így ellöktem magamtól.
- Ha hozzám nyúlsz, kitekerem a nyakad! - mondtam, majd végleg elindultam kifelé. Mikor bezártam magam mögött az ajtót, mély levegő után bíztam abban, hogy csak álmodom az egész dolgot. De valamiért YoonGi teste láttán kicsit zavarba jöttem. Kidolgozott, és teljesen tökéletes. Megráztam a fejem, és mintha mi sem történt volna, elindultam fel. Szembe jött velem Hoseok.
- Ha hozzám nyúlsz, kitekerem a nyakad. Világos? - kicsit sem nézett hülyének, de nem baj. Inkább biztos legyek a dolgomban. - Van bent valaki a fürdőben? - kérdeztem a mellettem elslattyogó gyereket, és egy fejrázással jelezte, hogy szabad az út. Amikor beértem a fürdőbe, ledobtam magamról az összes ruhát, és beálltam a zuhany alá. Minden gondolatom most YoonGi körül forgott. Hallottam, hogy valaki nyitná az ajtót, de nem jött össze, mert a biztonság kedvéért, nekem van annyi eszem - főleg ezek után - hogy bezárom.
- Majd legközelebb, akárki is vagy! - kiabáltam kifelé a zuhany alól.
- YoonGi vagyok! Engedj be! - kiabált kintről vissza, de így tuti nem fogom neki kinyitni.
- Várd meg míg végzek. - válaszoltam, majd gyorsan kijöttem a zuhany alól, és perceken belül fel is öltöztem, majd az ajtó felé indultam el. Mikor kinyitottam, senki nem állt az ajtóban. Hát oké. A hajam beállítottam, megmostam a fogaim, majd tényleg elindultam kifelé. Az utam YoonGi szobájához vezetett, hogy megkérdezzem, mi volt az a fontos dolog, amit elakart nekem mondani zuhanyzásom közepette. Mikor benyitottam, olyan láttam amit nem kellet volna. YoonGi épp JungKookra akart rámászni. A szívem valami oknál fogva majd kiugrott. Most ez...ez mi? Az arcomon virított a szomorúság, de ahogy észhez kaptam, az ajtót már zártam is magam után.
- Hyung! Hyung! - kiabált utánam JungKook. - Ez nem az aminek látszik. Én nem akartam.
- Asszed engem érdekel? - szakítottam félbe, majd Suga haverunk is utánunk jött.
- Beszélhetnék NamJoonnal? - nézett a kicsire, majd vette az adást, és elindult lefelé.
- Mit akarsz? - néztem rá, és észrevette, hogy bánt az, amit láttam.
- Én nem akartam JungKookkal semmit. Csak olyan cuki gyerek, hogy inkább megzabáltam volna. - próbálta magát menteni.
- Ami a fürdőben történt kettőnk közt, nagyon elgondolkodtatott. Hogy miért? Ne kérdezd a választ én sem tudom. De amikor megláttam azt amit csináltok, egyből arra jutottam, hogy itt fejeztem be veled. - a szívem a torkomban dobogott, de ezt én sem gondoltam komolyan.
- Sajnálom. Igazán. - mondta, majd lehajtotta fejét, és a földet fürkészte. Láttam rajta, hogy tényleg sajnálja, ezért állához érve felemeltem a fejét, és szemébe néztem. A szeme annyira gyönyörű volt, hogy meg sem tudtam szólalni. Első mozdulatom, hogy észhez kaptam, és megfordultam, majd elindultam. Nem tudom mit csinálok, és hogy miért csinálom. Amikor Jimin szólt, hogy kész a az ebéd, mindenki indult elfoglalni a saját helyeiket. Én leültem Hoseok mellé, aki TaeHyungal annyira elszórakozott, hogy engem majdnem az asztal mellé ültetett a földre. Ha Sugára néztem, rögtön eszembe jut a fürdőszobás incidens.
- Hyung, ugye tudod, hogy délután megint próba? - nézett rám TaeHyung a nagy szemeivel.
- Igen, tudom. - válaszoltam, majd az evés befejeztével felálltam, majd ránéztem Sugára. Megint.
- Ma Suga mosogat! - jelentettem be, majd láttam Suga arcán, hogy tudta, direkt csinálom. - Mégsem! Mivel Jimin csinálta az ebédet, Hoseok! Kérlek!
- Na mindegy. - szólalt meg Hoseok, és elkezdte összeszedni a tányérokat.
- Miért döntöttél másképp? - jött oda hozzám Suga.
- Mert én vagy a leader, és én döntök. - válaszoltam.
- Rendben. - ezzel elintézve elindultunk a saját szobánk felé. Megvártam míg elmegy ez a pár óra, majd Hoseok jött be a szobába, hogy indulunk. Amikor kiértem a kisbuszhoz, a menedzserrel találtuk szembe magunkat. Bejelentette, hogy egy másik csapattal fogunk osztozni a próbateremben, és hogy ne legyen balhé. Ezt az egyet túléljük. Mikor odaértünk, két kisbusz is állt a parkolóban.
- Csak egy bandáról volt szó, nem kettőről. - beszéltem magammal, majd láthatólag ezt mind Suga is hallotta, mert hozzám csatlakozott.
- Én szerintem ez csak egy csapat. - mondta. Mikor beértünk, persze hogy csak egy csapat volt itt. Az EXO. Intett is az EXO leadere, Kris.
- A helyzet amint látható, hogy a mi próbatermünket kicsit felújítják, szóval ha nem lenne baj, egyszer itt próbálnánk. Vagy legalább addig míg elkészül. - kérte.
- Hogyne, akkor csinálhatnánk felváltva? - kérdeztem, mire ő beleegyezett, és ők elkezdték a Growl című számnak a koreográfiáját. Suga újra utánam ragadt, és kihúzott teljesen az ajtón, ahol senki nem volt.
- Kim NamJoon. - kezdett bele mondandójába, és én csak figyeltem. - Ha tetszik, ha nem, engem nem érdekel, hogy mit gondoltál akkor, amikor megláttál minket JungKookkal. Semmi nem volt. Az ég egy adta világon semmi. Szerinted a fürdőben akkor miért akartam, hogy ott legyél? Szórakozásból? Hát nem! 2 éve figyellek, de nem mertelek sosem úgy megközelíteni. Most vettem erőt magamon, és próbáltam megtenni mindent. - közben kezével csípőmre tette kezét, és magához húzott. - Miért kezdem úgy érezni, hogy kellesz?
- YoonGi. - ennyi jött ki a számon. Mást nem tudtam mondani. A szívem már majdnem kiugrott a helyéről. Hirtelen éreztem meg ajkaimon a puha párnácskáit, és ízlelőjével is kezdett volna áttörni, mikor valaki épp jött ki az ajtón.
- Basszátok meg! - szólalt meg Hoseok, és elképedve állt velünk szembe. - Ez nem semmi.
- Pszt! - fogtam be a száját, és arrébb ráncigáltam. - Ha ezt elmered valakinek mondani, a fejedet szedem le.
- De miért nem mondtátok? - még mindig meglepődve.
- Azért mert ezt még én sem gondoltam. Na most tűnés befelé. Te is YoonGi. - mondtam, majd megragadtam mindkettőnek a csuklóját és berángattam a próbaterembe.
- Mi jövünk! - szólt TaeHyung, és beálltunk a Boy In Luv-hoz. A nagy tánc közben valami oknál fogva a földön találtam magam, hatalmas lábfájással. Mindenki körülvett, hogy minden rendben van-e. Perceken belül már a kisbuszban ültünk, hogy elvigyenek a kórházba. Hiába hitegettem, hogy semmi bajom, de nekik aztán lehet beszélni. Mikor beértünk a kórházban, az orvos csak annyit mondott, hogy kicsit kificamodott, és próbáljak nem táncolni körülbelül 2 hétig. Az agyam felrobban.
2 hétig folyamatosan otthon ülni, és feküdni elég fárasztó. De Suga itt volt mellettem, és mindenben segített. A srácok is rájöttek, hogy közöttünk van valami, ezért inkább Sugára hagyták az ápolást. Minden pillanatom róla szólt, és örültem, hogy végre rendeződött minden.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése