C-Clown: Ray, Kangjun, Siwoo - Szerelmi háromszög

- Elfogok késni....el...fogok....késni... - gondolkodtam hangosan, miközben kerestem a telefonom, és a pénztárcám. Az egész házat felkutattam, de már beleőrülök a keresésbe. Végre megtaláltam mindent, aztán gyorsan felvettem a cipőmet, s már indultam is. A kórházban dolgozok, mint egészségügyi asszisztens. Szeretem, de sok a nyálgép. A lényeg, hogy most kurvára elfogok késni, és a főnök majd fogja mondani a mondókáját. Az út így is fél óra gyalog. Mikor végre az épület elé értem, mély levegő vétele után elindultam befelé. Fel a lépcsőn - mivel az irodám az elsőn van - próbáltam óvatosan beosonni az irodámba, sikertelenül.

- Kim Hyun Il! - szólt utánam az az ember, akitől most a legjobban féltem.

- Bocsánat, esküszöm. Ez volt az első, és utolsó. - próbáltam kimenteni magam. 

- Mi van veled? Soha nem késtél még el. Mindig kezdés előtt 10 perccel már itt voltál. Baj van? Nekem elmondhatod. Én vagyok az Kangjun. Legjobb haverok voltunk. És ahogy a főnököd lettem, mintha már nem is léteznék.. -  mondta. - Nem hiszem, hogy olyan sokat változtam volna.

- Nem, nem. Semmi baj nincs, csak tegnap este parti volt a házba, és kicsit elhúzódott reggelig. 3 órát ha tudtam aludni. Ne haragudj. - mondtam, majd elindultam be az irodába, ahova ő is követett.

- Elhiszem, de ne forduljon ez elő még egyszer. Legközelebb ne vasárnap tarts partit. Vagy hívj fel, hogy szabadnapot kérsz. De ez ne forduljon elő minden vasárnap. - mondta, majd megfordult, és elindult kifelé. Na ezt is megúsztam. Minden mozdulata, minden alkalommal amikor beszélünk, a szívem máshogy ver. De nem értem miért. Anno a legjobb haverok voltunk, ez szent igaz, de változik az idő.

 - Sajnálom Kangjun. - mondtam magamban, majd elkezdtem a papírmunkát, ami előttem volt felsorakozva. Délben elindultam szerezni valami ehetőt. Mikor elindultam, Siwoo követett.

- Eszünk együtt? - kérdezte.

- Persze. -válaszoltam, majd leültünk egy asztalhoz, mert a sor kibaszott hosszú volt.

- Hallottam késtél. - kezdte el a beszélgetést.

- Ja. Kicsit. - válaszoltam neki. Eszembe jutott, amit Kangjun mondott, hogy bármit elmondhatok neki. Gondolkozásomból Kangjun zökkentett ki, amikor leült mellénk.

- Megcsináltad, amit ott hagytam? - kérdezte.

- Meg. Mindet. - hazudtam.

- Mikor írhatok alá? - kérdezte, majd bekapott egy falat csirkét. Nem válaszoltam, csak felálltam, és otthagytam őket. Az ebédlő nagy volt, én pedig megálltam az ajtónál, hogy visszanézzek - nem is tudom miért - és azt látom, hogy Siwoo mintha közeledne Kangjun felé. A szívem összeszorul, és levegővételem is akadozik. Nem néztem tovább, inkább vissza mentem az irodába. Kinyitottam az ablakot, és láttam, hogy az eső is elkezdett esni. Az ég sem nézi ezt jó szemmel. Leültem a számítógéphez, és elkezdtem ismét dolgozni.

- Miért hagytál ott az ebédlőbe?  - jött be a szobába Kangjun.

- Miért mozdul rád Siwoo? - esett ki a számon. Na ezt az egyet nem akartam. Most ki tudja mit gondol rólam.

- Hogy? - kérdezte meglepődötten. Mintha nem értené mit kérdeztem.

- Semmi. Menj ki. Dolgozok. - küldtem ki, mire nem kellett kétszer szólnom. Az egész nap, úgy ment el, hogy csak erre az egy mondatra tudtam úgy gondolni. Kopogást hallottam az ajtón jelezve, hogy valaki beakar jönni. Volt egy olyan sejtésem, hogy Kangjun akarja rajtam behajtani, az előbbi kérdésem, amin még én is meglepődtem.

- Zavarlak? - jött be Siwoo.

- Nem. - válaszoltam, majd elém tárult, az ebédlős jelenet. - Ha szeretnél valamit mondd, mert dolgoznék még egy kicsit.

 - Nem kertelek. Asszem tetszik Kangjun.- böki ki. Mivaaan? Ezt miért mondja nekem?

- És ezt miért nekem mondod? - kérdezem.

- Mert láttam, hogy az ebédlőben visszafordultál. - válaszolt. - És azt is látom, hogy máshogy nézel rá. Ray, ne tagadd.

- Ez nem igaz. - próbálom menteni magam.

- Nembaj, én mindent megtennék érte, de félek neked nem lesz rá lehetőséged. - mondta, majd közelebb jött, és a fülembe suttogott egy mondatot.

- Felejtsd el őt. - mondta, majd megfordult, és kiment. Most a riválisomnak kellene tekintem őt? Mi a fenét gondol, hogy csak úgy megszerezheti. Hát legyen. Visszaültem a géphez, és megint elkezdtem dolgozni. KangJun gondolom már ideges, amiért nem viszem a papírokat aláírni. Mikor végre kész voltam mindennel, olyan 6 óra lehetett. Kicsit elhúzódott. Egyenesen KangJun irodájába indultam, és az ajtó előtt megálltam. Mély lélegzetet vettem, és reménykedtem, hogy Siwoo nincs bent. Kopogtattam az ajtón, és benyitottam. 
- Gyere csak. - szólt KangJun, és vittem is papírokat, hogy aláírjon. Egy szót sem szóltam, csak vártam. 
- Miért estél nekem az irodában? - törte meg a  csendet: 

- Mivel? - kérdeztem vissza.
- A " Miért mozdul rád Siwoo" kijelentésed. 
- Már nem érdekel. Ugyanis beszéltem Siwooval. Legyetek boldogok. - mondtam, majd megragadtam a papírokat, amiket aláírt, és kirohantam az irodából. Egyenesen az öltöző felé indultam, hogy majd átöltözök, és megyek haza. Mikor felöltöztem, ki is mentem a nagy épületből, csakhogy valaki várt engem.
- Miért kell ezt csinálnod? - esett nekem Siwoo.
- Miről beszélsz? - kérdeztem.
- Miért mentél be az irodájába? Talán elmondtad neki, azt amit mit beszéltünk ketten? 
- Nem mondtam neki semmit. Úgyhogy ha elengednél, mennék. - mondtam, majd próbáltam kikerülni, de mindig megakadályoz ebben. 
- Riválisnak tartalak most már. - jelentette ki.
- Hajrá. - válaszoltam, és most már ott is hagytam. Hazafelé olyan rövidnek tartottam az utat, mert végig ez a mai nap ment a fejembe. KangJun és Siwoo. Én valahogy úgy érzem, mindig a háttérbe szorulok. Gondolatomból a telefon csörgése zökkentett ki.
- Ja?! - szóltam bele a telefonba.
- Hol vagy ? - kérdezte KangJun. 
- Hazafelé tartok. - válaszoltam.
- Várj meg. Ne siess. - mondta.

 - Mi? - majd hátranéztem, és láttam, hogy jön utánam. A szívem megint hevesen kalimpált, amikor megláttam. De rögtön Eszembe jutott Siwoo. Megálltam, és megvártam, míg beér engem. 
- Nem tudom miért vagy ilyen. Eddig semmi bajod nem volt. - kezdett beszélgetni.
- KangJun, most kezdtem még el dolgozni. 2 hónapja vagyok itt. Ez nem hosszú idő. És így is még csak veled, és Siwooval tudok úgy beszélgetni. Szoknom kell még a helyet. Ma is egy köteg papírmunkát sóztál rám. Siwoo is ott van. Miért nekem kell mindent megcsinálni? - akadtam ki.
- Azért, mert még új vagy, és hogy gyakorolj. De amúgy sem erről van most szó. Látom rajtad, hogy ha a közelbe vagyok, mindig ott hagysz. Főleg ha Siwoo is ott van. Az ebédlőben is mi volt. 
- Láttam amit láttam. - szakítottam félbe.
- Mit láttál? - kérdezte. - Azt, hogy Siwoo mellém ült, és együtt ettünk?
- Khm... rád mozdult. - javítottam ki.
- Figyelj Ray. Én is látom, amit látok. Látom, hogy érzel valamit, de nem vallod be még magadnak sem. Vagy ha magadnak igen, de nekem nem. És ez fáj. Ugyanis, én is érzek valamit. De te ezt nem veszed észre, én pedig igen. - mondta, majd meglepődtem. Ha ezt Siwoo megtudja, ennek nem lesz jó vége. Se nekem, se neki. Azt mondta, mindent megtenne KangJunért, és most itt állunk, ő bevallotta az érzéseit, én pedig meg sem merek szólalni. Automatikusan indultam, el a házam felé, mikor szorítást éreztem a csuklómon, és egy pillanat alatt, már szorosan ölelt. Hihetetlen számomra ez az érzés. Most a fellegek közt repkedek valahol, és várom az angyalom. De attól tartok, pillanatokon belül, nem az angyal fog meglátogatni, hanem maga a ördög, akit Siwoo személyében ismerek.
- Minden percben ölelni akarlak, és veled akarok lenni. - jelentette be KangJun. Elengedtem magamtól majd a szemébe néztem, de a szívem már a torkomban dobogott kijelentésétől.
- Siwoo.... - próbáltam mondani.
- Siwoo mi? Siwoo? Folytasd - hallottam Siwoo hangját, és még jobban megijedtem. Most biztos minden látott. Azt is, hogy KangJun megölelt, és azt is, hogy együtt jöttünk. Követett volna? Tudni akarja.
- Siwoo? Követtél minket? - kérdezte KangJun.
- Igen, mivel láttam, hogy csatlakoztál  Rayhez. - válaszolt. Én csendben voltam, és vártam a következményeket. 
- Jelen pillanatban most lelkileg összeomlottam. - mondta. - KangJun. - lépett oda hozzá.  -  Jobb ő mint én?  Miért? Mitől jobb ő? Szereted? Mióta? És én mióta vagyok itt KangJun? 2 éve, már lassan 2 és fél éve. Egy percig nem tudtál úgy velem beszélni. Ő pedig. - mutat rám. - 2 hónapja van itt, és már a karjaidban tartod. 

- Siwoo, én megértelek. - mondta KangJun.
- Dehogy értesz meg. Mindent megtettem volna érted. 2 és fél éve azon vagyok, hogy hátha meglátsz engem. Meglátsz bennem valamit. Semmi. És én addig fogok küzdeni, míg nem értesz meg. KangJun, vegyél már észre. - mondta.
- A küzdést, itt befejezheted, mert nem érsz el vele már semmit. Én érzek valamit azért az ember iránt. - mutat felém KangJun. - 2 hónap alatt, megláttam benne azt, amit benned nem. Sajnálom Siwoo. . - mondta, majd megfordult, és elindult. 

Mutatta, hogy menjek utána. Én úgy is tettem. Nem mertem most hozzászólni, mert láttam az arcán, azt a boldogságot. 
- Szóval ezért volt bent sokáig Siwoo. - mondta.
- Ugyanezt mondta el nekem is, amit neked. De nem tudom miért halogatta idáig, és hogy miért nekem mondta el: De most már nem titkolom. Tényleg szeret téged. - mondtam, és már nyitottam az ajtót, hogy bemenjünk. Lepakoltam, és a konyhába mentem csinálni valami ehetőt, mivel egész nap nem ettem semmit. Az ebédet is kihagytam egy ember miatt. Most remélem nem fogom kihagyni legalább a vacsorát.
- Mit szeretnél enni? - kérdeztem KangJunt, aki leült a kanapéra és két tenyerébe temette arcát. Motyogott valamit, de nem tudtam kivenni. - Akkor most még egyszer úgy, hogy nem takarod el a fejed.
- Semmit. Nem vagyok éhes. - mondta, most már érthetőbben. 
- Akkor esetleg Teát csináljak? - kérdeztem.
- Jó, azt kérek. - mondta, majd felállt, és bejött a konyhába. Kerestem teafiltert, a bögrébe pedig öntöttem vizet, majd megmelegítettem. Amint kész volt a tea, odaadtam, majd elkezdtem csinálni a szendvicsemet. 
- Ez forró. - mondta, majd hirtelen szinte ledobta a bögrét a pultra. 
- Bocsáss meg. - mondtam, majd felé fordultam, és szemeibe néztem. Gyönyörű gesztenyebarna szemei észveszejtőek voltak. 
- Mondjad.- nevette el magát, amint látta, hogy épp szinte esek össze a gyönyörűségben. 

- Semmi. Amit mondtál hazafelé. Azon gondolkozom.
- Gyere ide. - mondta, majd magához húzott, és újra megölelt. Éreztem a melegségét, és úgy érzem most soha nem akarom elengedni. Talán én is érzek úgy iránta, mint ő irántam. Talán mégis szeretem. Elengedett majd mélyen a szemembe nézett. Hirtelen puha ajkait éreztem az enyéimen. Viszonoztam csókját, és egyre jobban belejöttünk mindketten. Nem akartam, hogy vége legyen ennek. 
- Ray. Nem foglak elengedni. Soha! És Siwoo sem avatkozhat ebbe bele. Én itt leszek, és minden percben vigyázok rád. Szeretlek. - mondta, majd  elvörösödtem, mint egy paradicsom, és rátapadtam ajkaira. Éreztem, hogy a pólóm alá nyúl, és egy mozdulattal veszi le rólam.  Érezem, hogy egyre jobban akar engem, és azt hiszem, én is akarom őt. A hálószobába vezetett utunk, majd rám telepedett, és vadul kezdett csókolni.
Reggel öröm volt őt látni mellettem. El sem hiszem, hogy megtörtént az aminek meg kellett történnie. 
- Jó reggelt. - köszöntött KangJun.
- Neked is. - mosolyogtam rá. - Ami tegnap este történt. 
- Nekem is jó volt. Szeretnék még több ilyet veled. - szólt közbe, mire én csak mosolyogtam. Minden napom a legjobban telt el. Végre örömmel tudtam dolgozni. Siwoo minden mozdulata csak irritált. Egy szót nem váltunk. Nem jön oda hozzám, aminek úgy örülök is, mert legalább már leállt KangJunról. Minden papírmunkát hibátlanul csinálok meg, és csodálkozva nézem minden mozdulatát. 

KaiSoo -

- Kai! Állj már meg! - kiabált utánam KyungSoo, de egy percre sem álltam meg. Nem állhatok most meg. Csak futottam be az erdőbe, ahol sosem jártam még. Sötét volt nagyon. Csak a hold fénye világított be. Azt hiszem már nem követ, szóval megálltam egy fánál, és kifújtam a levegőt. Nem tudtam mit csinálni, így leültem egy fa tövébe.

*Egy héttel korábban*

- Szívem! Kész a reggeli! - hallottam anyám kiáltását a konyhából. Reggel fél 7, és nekem készülnöm kell ugyanis kezdődik az előadás az egyetemen. Orvosi egyetemre járok Soul-ban, és ez a második évem. Nos igen, orvos szeretnék lenni, megmenteni, és ápolni a betegeket.
- Megyek már! - kiabáltam neki vissza, és elindultam a konyha felé. Leültem a szokott helyemre, és megláttam magam előtt az omlettet, a zöldségeket, főképp paradicsom és uborka karikára vágva, mellette pedig egy pohár narancslé várt elfogyasztásra. Kedvenc. Mikor megettem mindent, felmentem, vettem egy gyors zuhanyt, fogat mostam majd indultam a szobámba, hogy magamra kapjak valamit. Egy világos csőfarmer, és egy kék póló melyen egy vérfarkas állt. Összeszedtem a cuccomat, és indultam is. Fekete tornacipőt húztam a lábamra, és már anyu a kocsiban várt.
- Mehetünk? Minden megvan? - kérdezte anyu.
- Asszem. - válaszoltam és egy fél óra múlva már az egyetem parkolójában voltunk.
- Köszönöm a fuvart. Szeretlek! - mondtam, és már indultam is be. Az egyetem hatalmas volt, és sokat kellet sétáljak, míg elértem az előadó terembe. De szerencsére nem voltam egyedül.
- Mizu kicsi? - jött oda csoporttársam Sehun. Persze, engem mindenki kicsinek hív. Nem vagyok valami magas, de nem is zavar. Már megszoktam.
- Semmi zu. Hallottad, hogy valami új gyerek lesz a csoporttársunk? - kérdeztem.
- Hallottam. Kiváncsi vagyok rá. - válaszolta. Azt hiszem ennyi volt a beszélgetésből, mert az út többi részét csendben töltöttük. Mikor odaértunk az előadóba, elfoglaltam helyem, majd vártam a tanárt. Mikor bejött, hozta magával a srácot is.
- Ő Do Kyungsoo. Új csoporttárs. - mutatta be nekünk, majd a srác helyet foglalt. A lépései érdekesek voltak, és asszem kisebb nálam.
- Remélem, már elfelejted a kicsizést. - súgtam oda Sehunnak, majd vetettem egy pillantást a sráca, majd vissza Sehunra, mire ő vette, hogy mit akartam ezzel mondani. A válasz egy hangos nevetés volt, és mindenki hirtelen Sehunra vetette pillantásait, melyre én is elkezdtem nevetni magamban. Mikor az előadás véget ért, felmentünk a tetőtérre Sehunnal, és megláttuk, hogy a Kyungsoo gyerek is ott volt egyedül.
- Menjünk oda hozzá. - javasolta Sehun, majd bólintottam egyet és mentünk.
- Hello! Én Oh SeHoon vagyok. De csak Sehun. - mutatkozott be neki.
- Én pedig Kim JongIn. - követtem Sehun példáját.
- Csá! Én Kyungsoo. Bár biztos tudjátok, a tanár bemutatott. - mondta.
- Jah. Hogy-hogy egyedül? - kérdezte tőle Sehun.
- Még nem ismerek senkit. - válaszolt Kyungsoo.
- Ha gondolod, mehetünk ebédelni egyedül. - javasoltam.
- Rendben. - mondta, majd elindultunk az ebédlő felé, de senki nem szólalt meg. Csendben leültünk, míg az ebédlő már szinte tele volt, minden asztalnál ültek, majd egy 5 perc után elmentünk a kajáért mert a sor kibaszott hosszú volt. Az ebéd csirke rízzsel.
- Asszem, most nem eszek veletek. Ki kell menjek. - mondta, majd el is tűnt.
- Ez gyors volt. - mondta Sehun, és elkezdte az evést. Mikor befejeztük még volt egy előadás, szóval felmentünk az előadóba. A srácon járt a fejem, hogy gyorsan elhúzta a csíkot, amikor meglátta mi a kaja. Fura. És amint látom itt sincs. Az előadás hamar elment, mert nem is figyeltem. Hazamentem, és anyu már otthol volt. Készítette a vacsorát, én addig körülötte legyeskedtem. Elmondtam hogy új srác jött, és hogy furán viselkedik.
- Még új. Hadd szokja egy kicsit a környezetet. - mondta.
- De ez fura. Én nem mennék el gyorsan, ha meglátom a kaját. - mondtam, majd anyu már vette elő a tányért és mutatott a szék felé, hogy üljek le. Mikor befejeztem a vacsorát, felmentem a szobába, majd kezembe vettem a laptopot, és megnéztem az e-mailt. Nem volt semmi szóval le is raktam, és elindultam a fürdő felé lezuhanyozni, majd mentem lefeküdni. Perceken belül el is aludtam, mivel még mindig az új srác jár a fejemben. Pár nap eltelt, a srác még furább lett, és alig jár be az előadásokra. Nem értem. Mintha kezdene hiányozni. Mik ezek az érzések? Nem is ismerem. Alig beszélek vele pár szót. Ha itt van, mindig oda megyek hozzá, de amúgy ő egy lépést nem tenne felém. Sehunt is elfelejtem már, pedig a szinte a legjobb barátomnak mondhatom. A srác folyamatosan csörget, és nem tudom mire vélni. Ha felhívom, rámnyomja a telefont. Egyszer megfogom neki mondani, de akkor az nekem is fájni fog. Eltelt egy hét, és kicsit a közelébe tudtam férkőzni. Az ebédet sosem eszi, és nem látok nála soha egy apró szendvicset, vagy akármit. Már legalább nekem beszél, de még mindig titkol valamit. Egy este, mikor a nappaliban voltam, hallottam, hogy csörőg a telefon, ami fent volt a szobámba. Szóval muszáj voltam felmenni érte. Kyungsoo nevét olvastam a telefon kijelzőjén. Sejtettem. Túl sokáig csörgött szóval felvettem.
- Gyere ki légyszíves. - mondta, majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy a ház előtt áll. Lementem, húztam a cipőt, de anyu megállított.
- Hova ilyen sietősen? - kérdezte.
- Itt van Kyungsoo. - mondtam, majd ki is léptem. Mikor megláttam a szívem hevesen kezdett verni. Mintha tényleg éreznék valamit.
- Mondanom kell valamit. - kezdte. - A jelenléted boldoggá tesz. Szeretem, amikor a közelembe vagy. Szeretem, ha mosolyogsz, az mindent elárul. 2 nap után kezdtem valamit érezni, és azt hittem, ez mindd hülyeség. Mind ketten fiúk vagyunk, és mindkettőnknek lányt kellene keresni, de valami oknál fogva, én csak téged tudlak. A csörgetések, nem ok nélkül vannak. És lehet, ezt csak én érzem, de igazak. Lehet, hogy most hülyének nézel, de én elmondtam szóval kérlek, ne dobj el magadtól e miatt. - fejezte be, és szemei elkezdtek csillogni a könnyek miatt. Boldog lettem, mert azt hittem ezt csak én érzem iránta.
- Nem, nem doblak el magamtól, és mondjak valamit? Ezt a sok dolgot amit elmondtál, ugyanezt érzem irántad. Azt hittem soha nem fogod megtudni, féltem elmondani, de most, hogy elmondtad, én is nyíltam tudom vállalni. Érzek valamit irántad, és nem akarom, hogy ez elmúljon. - fejeztem be.
- Van még valami, amit el kell mondjak. - mondta. - Remélem, nem bántalak meg ezzel. Szóval, vérfarkas vagyok. - világosított fel. Alig jutottam szóhoz. Azt mondta volna, hogy vérfarkas? Ezt nem hiszem el. Most kezdjek el félni? Azt se tudom, mit csináljak. De ez nem lehet. Láttam, hogy összeesett, és kezd átváltozni. Felnéztem az égre, és láttam, hogy telihold van. Na ne. Elkezdtem futni, mivel más választásom nem volt. Láttam, hogy nagyon szenved, de közben féltem is. Már átváltozott teljesen, és közeledett felém. Elkezdtem hátrálni, majd elkezdtem futni. Kicsit hűvös volt, és elkezdtem fázni, de csak futottam tovább. Egy erdőbe értem be. Egy óra eltelt, de nem találtam sehol, és mintha nem is jött volna utánam.
- Kai! - kiabált. Már nem vérfarkas. Elkezdtem tovább futni, egyre bentebb az erdőbe.
- Kai! Állj már meg! - kiabált utánam KyungSoo, de egy percre sem álltam meg. Nem állhatok most meg, csak futottam be az erdőbe, ahol sosem jártam még. Sötét volt nagyon, csak a Hold fénye világított be. Azt hiszem, már nem kővet, szóval megálltam egy fánál, és kifújtam a levegőt. Nem tudtam mit csinálni, így leültem egy fa tövébe. Lépteket hallottam, ami felém tart. Felálltam, néztem minden merre, de semmit, és senkit nem láttam.
- Kérlek! Ne félj tőlem. Nem foglak bántani. Elmondtam mit érzek, és tudom, hogy sokként ért, de ha változtak az érzéseid...- folytatta volna, de beleszóltam.
- Nem változtak az érzéseim. És tényleg sokként ért, de majd megszokom - a szemeben gyűltek a könnyek, és a félelem is kezdett elhagyni. A szívem pedig azért vert egyre jobban, mert tudom, hogy itt van mellettem. Megmutatta magát, és egyre jobban kezdek bele látni.
- Köszönöm, hogy elmondtad a titkod. - mondtam.
- Megérdemled. De még valami. Ezt senki nem tudhatja meg. Ez csak a mi kettőnk titka. - mondta.
- Megígérem, hogy nem jár el a szám. - mondtam. Amikor szemeibe nézek, teljesen elragad a látvány, és boldog leszek. Majd csak annyit veszek észre, hogy magához húz, és megölel. Melegségét érzem, ami nagyon jól esik. Az ajkai hirtelen az enyéimre tapadnak, majd nyelvemmel utat török. Ezt a pillanatot semmi, és senki nem ronthatja el. Remélem, nem álmodok. Soha nem akarok tőle elválni. Elvált tőlem, majd szemembe nézett.
- Szeretlek. - mondta, majd egy édes csókot nyomott ajkaimra.
- Szeretlek. - utánoztam, majd én is adtam egy puszit az ajkaira.
- Soha nem foglak bántani, és soha nem engedlek el. Bízhatsz bennem. - mondta, majd magához húzott és megölelt.
- Boldog vagyok. - mondtam, majd ajkaira tapadtam, és ezzel elfelejtve minden gondom, egy percre sem fogom elengedni.

One Shot ~ Infinite - MyungHyun

One Shot - MyungHyun~~


Az iskolában mindig bántottak. Nem volt egy kedves szavuk hozzám. Senki nem jött úgy oda hozzám, hogy valami kedveset akart volna. Volt egy srác, aki az osztálytársam volt. Mindig feltekintettem rá, hogy miért azt nem tudom. Ő volt annak a csapatnak a vezére, aki folyamatosan bántott valamivel. 

- Hé te! - kiabált nekem valaki. Nem fordultam meg, mert tudtam, hogy ő lesz az. Mentem tovább. A szünetben mindig felmentem a tetőtérre, ahol mindig egyedül voltam. De valamiért most utánam jöttek.- Miért nem állsz meg amikor utánad kiabálok? He? - kérdezte. - Holnapra kész legyen a házim! 2 oldalas fogalmazás. A lapon minden rajta van! Holnap várlak! - mondta, majd a kezembe adta a papírt. Ő elakart menni, de én megállítottam. 

- Csináld magad! Elegem van belőled, és a csapatod többi tagjából. Miért jó ez nektek? Miért nem lehet engem nyugodtan hagyni? - üvöltöttem vele.
- Hogy mersz... - folytatta volna, de valaki közbe lépett.
- MyungSoo! - kiabált. - Mi lenne, ha végre békén hagynád azt a gyereket?
- Óóóh Dongwoo! - nevetett. - Hát te is itt vagy? Nem is láttalak. Mikor jöttél?
- Most ebben a helyzetben, te leállsz velem beszélgetni? - kérdezte. - Mozgás. - mondta, majd megfogta a kezem és elráncigált onnan. Soha életemben nem találkoztam még vele, de örülök, hogy megjelent.
- Nos, én Jang Dongwoo vagyok. Ez a srác fent..gondolom már ismered. - mutatkozott be.
- Igen, sajnos ismerem. Én Nam WooHyun vagyok. Köszönöm, hogy elhoztál onnan. Utálom azt a gyereket. - mondtam. - Állandóan a háziját csinálom, állandóan veszem neki a kávét reggelente, és még sorolhatnám. - mondtam és leültem az egyik lépcsőfokra ami itt volt mellettünk. Ugyanazt tette Dongwoo amit én. Leült mellém. Csak néztünk ki a fejünkből, mikor meghallottuk, hogy MyungSoo és csapata felénk tart. Felálltam, és elkezdtem rohanni fel a lépcsőn. Láttam, hogy Dongwoo is ugyanezt csinálja, de nem álltam meg. Bementem egy terembe, ahol senki nem volt, és leültem egy székre.
- Miért pont ide jöttél? Azt hiszed, itt nem fognak meglátni? Nem látod az ajtót, hogy simán belátnak? Állj már fel! Mozgás! - mondta Dongwoo, és megint elkezdtünk futni. A folyosó hosszú volt, mintha kilómétereket futottunk volna. A lépcsőn leszaladtunk és azt hiszem a suli bejárati ajtaján futottunk ki. Mikor már egyikőnk se bírt tovább futni megálltunk, és tovább már sétáltunk.
- Miért segítesz? - kérdeztem.
- Nem tudom. - mondta.
- Hazakísérlek. Ne mondd azt, hogy nem kell. - mondta, majd csak bólintottam egyet, és a házunkig mentünk.
- Egyedül lakok ebben a házban. A szüleim elváltak. Az anyukám ügyvédként dolgozik, és mindig megy az útján. Az Apukám pedig egy cég igazgató, ő is mindig utazik ilyen üzleti út, olyan. Nekem pedig muszáj volt eljönnöm onnan. Szinte sosincs idejük hazajönni. Anya mivel ügyvéd, nem kell sokat utaznia, de inkább eljöttem. Szóval most itt lakok. - mondtam, majd mutattam a házam felé.
- Szóval gazdag családból vagy. - mondta, és elkezdett nevetni.
- Ezen miért kell nevetni? Részmunkaidős állásom van. Muszáj vagyok valahogy pénzt keresni.
- Nem küldenek pénzt? - kérdezte.
- Én nem akarom, hogy küldjenek. El kell magam tartani valahogy.
- Ahhoz képest, hogy részmunkaidős állásod van, elég szép nagy házad van. - mondta.
- A házat még a szüleim vették. Az teljesen más. - mondtam. - Bejössz?
- Persze, de nem leszek sokáig. - mondta, majd be is mentünk a házba. Lehúztam a cipőmet, majd betessékeltem a konyhába, ahol melegítettem neki teát.
- Wáó. Ez gyönyörű. - mondta, és mikor megfordultam láttam, hogy egy képet bámul ami a falon lógott.
- A testvéremtől kaptam még mikor kicsi voltam. - mondtam.
- Van testvéred? És ő hol van? - kérdezte.
- Meghalt, mikor 14 lettem. - válaszoltam.  - A születésnapomon. Ő 20 volt, amikor történt. Partit tartottunk otthon, és anyáék rengetek vendéget meghívtak. Anya azt mondta a nővéremnek, hogy menjünk el ketten üdítőt venni a közeli kisboltban. El is mentünk, és hazafelé a nővérem nem figyelt, és egy autó elgázolta. Ugye én akkor 14 voltam, és nem tudtam mit tenni, csak kiabáltam, hogy valaki hívjon mentőt. Mire kiértek, már nem tudtak rajta segíteni. 
- Sajnálom.
- Köszönöm, de már nem tudom visszahozni. De gyere, mert kész a teád! - mondtam, majd mindketten bementünk a előszobába. Hallottam, hogy valaki csenget, ezért muszáj voltam ajtót nyitni.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem. - Ha azért jöttél, hogy készítsem el a házid, akkor most felejtsd el, mert nem fog összejönni. Szóval, ha nem akarsz mást, talán mehetsz is. Amúgy is. Honnan tudod, hogy hol lakok?
- Azt hittétek, már nem követlek titeket, igaz? Bemehetek? - kérdezte.
- Nem! - mondtam. - Menj el légyszíves.
- Ugyan már! Engedj be! Nem fogok semmi rosszat csinálni. Megígérem. - mondta, majd elálltam az ajtótól, hogy ő be tudjon jönni.
- Dongwoo! - kiabálta, és leült mellé.
- Mit keresel itt? - kérdezte. - Miért engedted be? - nézett rám.
- Azt mondta, hogy semmi hülyeséget nem fog csinálni. - mondtam, majd készítettem még egy teát a vendégünk számára.
- Akkor én megyek, köszönöm a teát. - állt fel Dongwoo, és elindult az ajtó felé. Én kikísértem, majd egy " holnap találkozunk" szöveggel el is köszöntünk.
-  Baj, hogy idejöttem? - kérdezte MyungSoo. - Ha igen, akkor megyek.
- Mi ez a hirtelen változás? Az iskolába állandóan bántasz, a házijaidat kell csináljam folyamatosan, és minden reggel a kávé. Én ezt már unom MyungSoo. Én ezt nem bírom. Kérlek! - könyörögtem, neki. Ő felállt és odajött hozzám. Látta, hogy a szememben már összegyűltek a könnyek. Becsuktam a szemem, és semmi másra nem tudtam most gondolni. A szívem hevesen kezdett verni, és csak jobban kezdtem sírni.
- Ne sírj. - mondta, majd át ölelt. Ránéztem, és minden fájdalmam alább hagyott.
- Nem tudom, hogy miért bántottalak folyamatosan. Csak azt az egyet tudom, hogy megkedveltelek egy pár nap alatt. Csak azért nem tudtam abbahagyni, mert mit gondoltak volna mások. Mindenki tőlem félt a legjobban, és ha most abbahagytam volna, mindenkinek feltűnt volna.
- És inkább tovább folytattad. - mondtam, majd elváltam tőle. Belenéztem íriszeibe, és egy pillanat alatt lett piros az arcom.
- Mi az? - kérdezte, és elmosolyodott.
- Nem akarsz még elmenni? - kérdeztem, és mutattam az ajtó felé.
- Ha azt szeretnéd. - mondta, és elindult. Mikor kiment az ajtón, a szívemben fájdalmat éreztem. Mintha épp most ütöttek volna bele egy szeget. Lefeküdtem a kanapéra, és a falat kezdtem el bámulni. Folyamatosan MyungSoo járt a fejemben, és ahogy megölelt. Bánt, követ, majd egy mozdulattal ölel meg. Döntse már el mit érez. Kíváncsi leszek, mit fog csinálni holnap a suliban. Ellátogattam a fürdőszobába, majd lezuhanyoztam. A bögréket, amikből ittunk elmostam, és elmentem aludni. Reggel 6:30-kor csörgött a telefonon az ébresztőóra. Lezuhanyoztam, egy farmert és egy kék felsőt vettem magamra. Mikor elkészültem, csináltam magamnak reggelit, majd elindultam az iskolába. Előre félek. Az első órám matek. Hurráá. Bementem a terembe, és leültem a szokott helyemre. A hátamnál MyungSoo szokott ülni, de most valamiért senki nincs ott a helyén. A haverjai sem, és ő sem. Becsengettek, majd bejött a tanár. Egész órán ismét csak ő járt a fejemben. Miért nem jött ma suliba? Talán gondolkozik?
- WooHyun! - zökkentett ki gondolataimból a tanár. - Meg tudnád oldani ezt az egyenletet? - kérdezte, majd felálltam és a tábla felé vettem az irányt. Mikor megcsináltam a feladatot, azután ki is csengettek, úgyhogy indultam a tetőtér felé. Egy árva lélek nem volt fent. De valaki mégis.
- Óh, megint itt? - kérdezte valaki.
- Szia Dongwoo! - mosolyogtam neki. - Milyen órád volt? 
- Angol. Egy örökkévalóság. Mi volt tegnap? - kérdezte.
- Miután elmentél, azt hiszem egy 15 percre rá ő is elment. - mondtam.
- Értem. Megyek mert kémiám lesz, és nem ebben az épületben, szóval gyalogolnom kell. Majd még találkozunk. - mondta, majd el is ment.
- Most már mindig itt fogtok találkozni? Honnan ismered Dongwoot? - jelent meg MyungSoo előttem.
- Nem tudom. És tegnap óta ismerem, hogy elvitt magával. - mondtam, majd leült mellém.
- Suli után megyünk együtt haza? - kérdezte.
- Megint jönni szeretnél hozzám? - kérdeztem vissza:
- Kérdésre, kérdés a válasz?
- Bocsánat. Menjünk. - mondtam. - Hol voltál? Nem voltál első órán.
- Elaludtam. - mondta.
- Na én mentem, mert ha nem tudnád még van összesen 6 óránk. - mondtam, majd otthagytam. Elindultam a terem felé, és az járt a fejemben, hogy nem bántott. Nem kérte a kávét, és a háziját se adta ide nekem. Megváltozott volna. Aiisshh. Miért vagy a fejemben Kim MyungSoo? Órák után ő hamarabb kiment. Azt hittem nem megyünk haza együtt, de mikor kiléptem a terem ajtaján, ott állt falnak támaszkodva.
- Mehetünk? - kérdezte, én csak bólintottam, és elindultunk. Egész úton csöndbe voltunk. Haza körülbelül egy fél óra az út. Mikor hazaértünk, ő leült a kanapéra, én pedig megint csináltam neki a teát.
- Tessék. - adtam a kezébe a bögrét. - Fahéjas.
- Köszönöm. Imádom a fahéjat. - mondta, majd mosolygott. Elmentem a konyhába, és én is megcsináltam a sajátomat. Hirtelen megfogta a derekam, én pedig elejtettem a bögrét.
- Mit csinálsz? - kérdeztem. - Mintha fiú lennék. - mondtam, majd megfordultam, és egyenesen a szemeibe néztem.
- Tudom, hogy az vagy. De tegnap óta csak te jársz a fejemben. - mondta, majd csak arra lettem figyelmes, hogy puha ajkai már az enyémen van. Próbált utat törni nyelve az én számban, amit hagytam is neki. Fogalmam sincs miért csinálom ezt, de élvezem. Már teljesen belemélyültünk, hevesen faltuk egymást, és a szobám felé vettük az irányt. Ledobott az ágyra, majd felém jött.
- Miért csinálod ezt velem? - kérdezte, majd ismét az ajkaimra tapadt. Egy pillanat alatt vette le rólam a pólót.
- Ugyanezt kérdezhetném tőled. Bántasz, aztán egy idő után már az ágyamban vagy. - mondtam, majd felültem, és én is egy mozdulattal vettem le róla a pólót. Elkezdett simogatni, majd már az övemet kezdte el piszkálni. Jobban vert a szívem. Soha életemben nem csináltam még fiúval. Ő az első. Mikor kicsatolta az övem, és kigombolta a gombokat, elkezdte levenni rólam a nadrágot. Magam felé húztam, és megint belekezdtünk egy csókcsatába, ami egyre gyorsabban és gyorsabban ment. Rajtam már csak egy alsónadrág volt, így felé mentem, és én is ugyanazt kezdtem csinálni amit ő eddig. Levettem a nadrágot, mert már láttam, hogy nagyon szűken van. Rajta is egy alsónadrág volt, és megálltam.
- Mi az? Miért hagytad abba? - kérdezte.
- Soha nem csináltam még ilyet. - válaszoltam.
- Na, gyere ide. Majd akkor én kezdem. - mondta, majd ismét felém került. Elkezdte a nyakamat csókolgatni, majd egyre lentebb ment. Amit én éreztem akkor, mintha a mennyekben lennék. Éreztem, hogy már az alsónadrágot is levette, és megérintette férfiasságom. Kicsit megremegtem, de még mindig jól éreztem magam. Ki nem érezné magát ilyen jól, ilyen helyzetben. Hirtelen már ajkait éreztem rajta. Majd nyelvével kezdett vele játszani. Azt hiszem már a fellegekben járok. Abbahagyta, majd felém jött ismét, és egy csókot lehelt ajkaimra, majd jelezte, hogy én következek. Óvatosan vettem le róla az alsónadrágot, és egy percig csak bámulni tudtam, de nekiláttam. Megérintettem, és én is ugyanazt tettem, amit ő tett velem. Hallottam halk nyögéseit, és egyre jobban belemélyültem. Felült, majd négykézlábra állított.
- Nem fog fájni. Először szokatlan lesz, de utána már sima ügy. - mondta.
- Csak csináld, mert nem bírom. - mondtam, majd szervét éreztem magamban. Elkezdte mozgatni magát bennem.
- Aiishh . - suttogtam.
- Nyugi. - mondta, majd egyre erősebben kezdte csinálni. Már megszoktam, és nyögéseim egyre hangosabbak lettek.
- Myung....Soo - nyögtem nevét, és már a vége felé jártam.
- Ne add még fel. Én hol maradok? - kérdezte, és ugyanazt a pózt vette fel mint én. Rajtam a sor. Kicsit szűkösen volt ő is, de mivel ő sem csinált még ilyet, én is csak óvatosan kezdtem hozzá. Mikor már ő is megszokta, én is gyorsabban kezdtem mozogni benne. Az ő nyögései is hangosabbak lettek, és már az egész ház, a mi hangunktól volt zajos. Lassan a vége felé értem.
- Ennyi.....volt. - mondtam, majd láttam, hogy egyszerre sikerült. Ledőltem az ágyra hanyatt, és a plafont néztem.
- Jó volt? - kérdezte MyungSoo.
- A legjobb. Köszönöm, hogy ezt veled élhettem át. - mondtam majd mellkasára hajtottam fejem. Betakaróztunk, és mivel nagyon elfáradtam hamar csuktam le szemeim.
- Szeretlek. - mondta ki azt a nagy szót.
- Azt hiszem, hogy én is. - mondtam.
- Soha többé nem foglak bántani. Megígérem. - mondta, majd egy pillanat alatt mind a ketten el is aludtunk.