KaiSoo -

- Kai! Állj már meg! - kiabált utánam KyungSoo, de egy percre sem álltam meg. Nem állhatok most meg. Csak futottam be az erdőbe, ahol sosem jártam még. Sötét volt nagyon. Csak a hold fénye világított be. Azt hiszem már nem követ, szóval megálltam egy fánál, és kifújtam a levegőt. Nem tudtam mit csinálni, így leültem egy fa tövébe.

*Egy héttel korábban*

- Szívem! Kész a reggeli! - hallottam anyám kiáltását a konyhából. Reggel fél 7, és nekem készülnöm kell ugyanis kezdődik az előadás az egyetemen. Orvosi egyetemre járok Soul-ban, és ez a második évem. Nos igen, orvos szeretnék lenni, megmenteni, és ápolni a betegeket.
- Megyek már! - kiabáltam neki vissza, és elindultam a konyha felé. Leültem a szokott helyemre, és megláttam magam előtt az omlettet, a zöldségeket, főképp paradicsom és uborka karikára vágva, mellette pedig egy pohár narancslé várt elfogyasztásra. Kedvenc. Mikor megettem mindent, felmentem, vettem egy gyors zuhanyt, fogat mostam majd indultam a szobámba, hogy magamra kapjak valamit. Egy világos csőfarmer, és egy kék póló melyen egy vérfarkas állt. Összeszedtem a cuccomat, és indultam is. Fekete tornacipőt húztam a lábamra, és már anyu a kocsiban várt.
- Mehetünk? Minden megvan? - kérdezte anyu.
- Asszem. - válaszoltam és egy fél óra múlva már az egyetem parkolójában voltunk.
- Köszönöm a fuvart. Szeretlek! - mondtam, és már indultam is be. Az egyetem hatalmas volt, és sokat kellet sétáljak, míg elértem az előadó terembe. De szerencsére nem voltam egyedül.
- Mizu kicsi? - jött oda csoporttársam Sehun. Persze, engem mindenki kicsinek hív. Nem vagyok valami magas, de nem is zavar. Már megszoktam.
- Semmi zu. Hallottad, hogy valami új gyerek lesz a csoporttársunk? - kérdeztem.
- Hallottam. Kiváncsi vagyok rá. - válaszolta. Azt hiszem ennyi volt a beszélgetésből, mert az út többi részét csendben töltöttük. Mikor odaértunk az előadóba, elfoglaltam helyem, majd vártam a tanárt. Mikor bejött, hozta magával a srácot is.
- Ő Do Kyungsoo. Új csoporttárs. - mutatta be nekünk, majd a srác helyet foglalt. A lépései érdekesek voltak, és asszem kisebb nálam.
- Remélem, már elfelejted a kicsizést. - súgtam oda Sehunnak, majd vetettem egy pillantást a sráca, majd vissza Sehunra, mire ő vette, hogy mit akartam ezzel mondani. A válasz egy hangos nevetés volt, és mindenki hirtelen Sehunra vetette pillantásait, melyre én is elkezdtem nevetni magamban. Mikor az előadás véget ért, felmentünk a tetőtérre Sehunnal, és megláttuk, hogy a Kyungsoo gyerek is ott volt egyedül.
- Menjünk oda hozzá. - javasolta Sehun, majd bólintottam egyet és mentünk.
- Hello! Én Oh SeHoon vagyok. De csak Sehun. - mutatkozott be neki.
- Én pedig Kim JongIn. - követtem Sehun példáját.
- Csá! Én Kyungsoo. Bár biztos tudjátok, a tanár bemutatott. - mondta.
- Jah. Hogy-hogy egyedül? - kérdezte tőle Sehun.
- Még nem ismerek senkit. - válaszolt Kyungsoo.
- Ha gondolod, mehetünk ebédelni egyedül. - javasoltam.
- Rendben. - mondta, majd elindultunk az ebédlő felé, de senki nem szólalt meg. Csendben leültünk, míg az ebédlő már szinte tele volt, minden asztalnál ültek, majd egy 5 perc után elmentünk a kajáért mert a sor kibaszott hosszú volt. Az ebéd csirke rízzsel.
- Asszem, most nem eszek veletek. Ki kell menjek. - mondta, majd el is tűnt.
- Ez gyors volt. - mondta Sehun, és elkezdte az evést. Mikor befejeztük még volt egy előadás, szóval felmentünk az előadóba. A srácon járt a fejem, hogy gyorsan elhúzta a csíkot, amikor meglátta mi a kaja. Fura. És amint látom itt sincs. Az előadás hamar elment, mert nem is figyeltem. Hazamentem, és anyu már otthol volt. Készítette a vacsorát, én addig körülötte legyeskedtem. Elmondtam hogy új srác jött, és hogy furán viselkedik.
- Még új. Hadd szokja egy kicsit a környezetet. - mondta.
- De ez fura. Én nem mennék el gyorsan, ha meglátom a kaját. - mondtam, majd anyu már vette elő a tányért és mutatott a szék felé, hogy üljek le. Mikor befejeztem a vacsorát, felmentem a szobába, majd kezembe vettem a laptopot, és megnéztem az e-mailt. Nem volt semmi szóval le is raktam, és elindultam a fürdő felé lezuhanyozni, majd mentem lefeküdni. Perceken belül el is aludtam, mivel még mindig az új srác jár a fejemben. Pár nap eltelt, a srác még furább lett, és alig jár be az előadásokra. Nem értem. Mintha kezdene hiányozni. Mik ezek az érzések? Nem is ismerem. Alig beszélek vele pár szót. Ha itt van, mindig oda megyek hozzá, de amúgy ő egy lépést nem tenne felém. Sehunt is elfelejtem már, pedig a szinte a legjobb barátomnak mondhatom. A srác folyamatosan csörget, és nem tudom mire vélni. Ha felhívom, rámnyomja a telefont. Egyszer megfogom neki mondani, de akkor az nekem is fájni fog. Eltelt egy hét, és kicsit a közelébe tudtam férkőzni. Az ebédet sosem eszi, és nem látok nála soha egy apró szendvicset, vagy akármit. Már legalább nekem beszél, de még mindig titkol valamit. Egy este, mikor a nappaliban voltam, hallottam, hogy csörőg a telefon, ami fent volt a szobámba. Szóval muszáj voltam felmenni érte. Kyungsoo nevét olvastam a telefon kijelzőjén. Sejtettem. Túl sokáig csörgött szóval felvettem.
- Gyere ki légyszíves. - mondta, majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy a ház előtt áll. Lementem, húztam a cipőt, de anyu megállított.
- Hova ilyen sietősen? - kérdezte.
- Itt van Kyungsoo. - mondtam, majd ki is léptem. Mikor megláttam a szívem hevesen kezdett verni. Mintha tényleg éreznék valamit.
- Mondanom kell valamit. - kezdte. - A jelenléted boldoggá tesz. Szeretem, amikor a közelembe vagy. Szeretem, ha mosolyogsz, az mindent elárul. 2 nap után kezdtem valamit érezni, és azt hittem, ez mindd hülyeség. Mind ketten fiúk vagyunk, és mindkettőnknek lányt kellene keresni, de valami oknál fogva, én csak téged tudlak. A csörgetések, nem ok nélkül vannak. És lehet, ezt csak én érzem, de igazak. Lehet, hogy most hülyének nézel, de én elmondtam szóval kérlek, ne dobj el magadtól e miatt. - fejezte be, és szemei elkezdtek csillogni a könnyek miatt. Boldog lettem, mert azt hittem ezt csak én érzem iránta.
- Nem, nem doblak el magamtól, és mondjak valamit? Ezt a sok dolgot amit elmondtál, ugyanezt érzem irántad. Azt hittem soha nem fogod megtudni, féltem elmondani, de most, hogy elmondtad, én is nyíltam tudom vállalni. Érzek valamit irántad, és nem akarom, hogy ez elmúljon. - fejeztem be.
- Van még valami, amit el kell mondjak. - mondta. - Remélem, nem bántalak meg ezzel. Szóval, vérfarkas vagyok. - világosított fel. Alig jutottam szóhoz. Azt mondta volna, hogy vérfarkas? Ezt nem hiszem el. Most kezdjek el félni? Azt se tudom, mit csináljak. De ez nem lehet. Láttam, hogy összeesett, és kezd átváltozni. Felnéztem az égre, és láttam, hogy telihold van. Na ne. Elkezdtem futni, mivel más választásom nem volt. Láttam, hogy nagyon szenved, de közben féltem is. Már átváltozott teljesen, és közeledett felém. Elkezdtem hátrálni, majd elkezdtem futni. Kicsit hűvös volt, és elkezdtem fázni, de csak futottam tovább. Egy erdőbe értem be. Egy óra eltelt, de nem találtam sehol, és mintha nem is jött volna utánam.
- Kai! - kiabált. Már nem vérfarkas. Elkezdtem tovább futni, egyre bentebb az erdőbe.
- Kai! Állj már meg! - kiabált utánam KyungSoo, de egy percre sem álltam meg. Nem állhatok most meg, csak futottam be az erdőbe, ahol sosem jártam még. Sötét volt nagyon, csak a Hold fénye világított be. Azt hiszem, már nem kővet, szóval megálltam egy fánál, és kifújtam a levegőt. Nem tudtam mit csinálni, így leültem egy fa tövébe. Lépteket hallottam, ami felém tart. Felálltam, néztem minden merre, de semmit, és senkit nem láttam.
- Kérlek! Ne félj tőlem. Nem foglak bántani. Elmondtam mit érzek, és tudom, hogy sokként ért, de ha változtak az érzéseid...- folytatta volna, de beleszóltam.
- Nem változtak az érzéseim. És tényleg sokként ért, de majd megszokom - a szemeben gyűltek a könnyek, és a félelem is kezdett elhagyni. A szívem pedig azért vert egyre jobban, mert tudom, hogy itt van mellettem. Megmutatta magát, és egyre jobban kezdek bele látni.
- Köszönöm, hogy elmondtad a titkod. - mondtam.
- Megérdemled. De még valami. Ezt senki nem tudhatja meg. Ez csak a mi kettőnk titka. - mondta.
- Megígérem, hogy nem jár el a szám. - mondtam. Amikor szemeibe nézek, teljesen elragad a látvány, és boldog leszek. Majd csak annyit veszek észre, hogy magához húz, és megölel. Melegségét érzem, ami nagyon jól esik. Az ajkai hirtelen az enyéimre tapadnak, majd nyelvemmel utat török. Ezt a pillanatot semmi, és senki nem ronthatja el. Remélem, nem álmodok. Soha nem akarok tőle elválni. Elvált tőlem, majd szemembe nézett.
- Szeretlek. - mondta, majd egy édes csókot nyomott ajkaimra.
- Szeretlek. - utánoztam, majd én is adtam egy puszit az ajkaira.
- Soha nem foglak bántani, és soha nem engedlek el. Bízhatsz bennem. - mondta, majd magához húzott és megölelt.
- Boldog vagyok. - mondtam, majd ajkaira tapadtam, és ezzel elfelejtve minden gondom, egy percre sem fogom elengedni.